Az alábbi bejegyzések a Forrás-Kód módszert végzettek tollaiból erednek.
Az írások függetlenek attól, hogy a szerzője a civil élet mely területéről érkezik. Ebben a módszerben minden egyén azonos alapokról kezdi a fejlődést. Az egyéni fejlődés mértékét, kizárólag a hozzáadott szorgalom határozza meg.

Egyszer régen álmomban,
A szavak tengerén hánykolódtam.
Hajómat kikötni nem engedték,
Mert a magyar szót nem értették.
Pedig annál szebb nekem nincs,
Minden hangja valódi kincs.
Bár merre szeltem a habokat,
Mondtam a magyar szavakat.
Hátha valahol mégis csak megértik,
Senki lelkét e szavak nem sértik.
Ha találok egy olyan helyet,
Ahol majd kikötni lehet.
Szép magyar verseket mondok,
Hogy lássák, mitől vagyok boldog.
Mert a magyar beszéd dallamos,
A mondanivalónk hangzatos.
Nem cserélem le a nyelvemet,
Mert ebben találom meg a lelkemet.
Magyar vagyok, így beszélek,
A hazámban mindenkit megértek.
Velem vannak gondolatok, hangok,
Amikből összeállnak a mondatok.
Hogy ezt tudom, megnyugszom,
Már ébren vagyok, nem álmodom.

Írta: Kiss Zoltán