Az alábbi bejegyzések a Forrás-Kód módszert végzettek tollaiból erednek.
Az írások függetlenek attól, hogy a szerzője a civil élet mely területéről érkezik. Ebben a módszerben minden egyén azonos alapokról kezdi a fejlődést. Az egyéni fejlődés mértékét, kizárólag a hozzáadott szorgalom határozza meg.

Díszes nép a magyar, ékes a hangzás, szíve a helyén, de élete még mindig nehéz. Elfordult a tudat a Nap Istenétől, fáj hát a lelke, mely visszautat keres. Segítsd te is visszatalálni magyar nép kollektív tudatát az egyetlen helyes útra. Réges-régen nem így volt, e betelepedő nép ismerte az égi mesét, tudta, hogy egység és egyensúly csak a Napon keresztül kapott energiák hálójában létezhet. Feladatunk eme vonzás hatásának visszaállítása, amely energiával, szeretettel és tudással tölti fel újra néped szívét.
Vasakarat mit sem ér, ha nem érti e nép a tévút okát és a hibás eszmét.
Lélegzethez az jut, ki felemeli bölcs fejét és Égre tekintve látja az ébredés jelét.
A vízsugár mossa át langyos vizek szellemét.
Éteri tisztulás részese most a magyar nép, ki-ki a maga szintjén érzékeli az ébredés jellegét.
Lánc csörög, mi húzza e nép szívét, szabadulnának sokan, hátrahagyva e zajos világ börtönét.
Nemes tetteket fontolgatnak már sokan, várják a hívó jelet, hogy az élet legyen bátrabb és boldogabb.
Ott állsz Te is köztük, kik tennének már, látjátok, hogy hibás e mátrix világ. Magyarság szenvedése elérte már azt a fokát, hogy terjedelmes vádirattal űzze el a nép zsarnokát.
Pokol lett e világ, mert minden csak anyagi és nem látni az élet fényes oldalát.
Durran a petárda, még zajosabb a világ, mindenki mutogatná magát és hogy milyen sokat ér az anyagi imázs.
Luxus és hamis tudás, kereskedelem, hogy átvágd a másik ember agyát.
Élvezd és érezd, hogy minden csak anyagi és semmit sem ér, ha valaki maradi.
Csak fényűzés, ami fény űzés, semmi nem az ami eredendő és isteni.
Mesteri cinizmus, politikus papol, a népet eteti és szarkasztikus a humor.
Eljátsza mind, hogy érted tesz, közben pedig elnyomja, mi van neki némi lelkiismeret.
Pereg most idő és tér, nem győzi kapkodni fejét, ki segítséget kér.
Nem érti hol és mi hibás, csak érzi, hogy valami változás mutatja magát.
Fénylik már a kincs, mit néhány magyar ember már lát, Turul madár újra csapkodja a szárnyát.
Útra kél lassan, hogy megmutassa magát, eljött az idő, hogy visszahozza a magyar nép éles hangját.
Fán ül még, de szárnya már jár, melegíti izmait, hogy bírja majd hosszú útját. Érdemes lesz figyelni rá, ahogy elkezdi a magyar nép végső és nemes, éteri hadjáratát.
Segítsd hát Te nép, hogy elérje célját, s újra egyesüljön a magyarság az egység a tudatosság oltárán!

Írta: Czeglédi László